Az agy nem egyedül irányítja a testet

A kutatók egyre jobban értik, hogyan „beszél” hozzánk a szervezet

Miért változhat meg a pulzusunk egy gondolattól, hogyan hathat a bélrendszer állapota az agy működésére, és hogyan lehetséges, hogy ugyanaz a szervezet ugyanarra az ingerre akár eltérően reagáljon? Az elmúlt évek kutatásai egyre összetettebb képet rajzolnak az agy és a test kapcsolatáról. A figyelem középpontjába pedig egy különleges idegpálya, a bolygóideg került, amelyen keresztül a test és az agy folyamatosan információt cserél egymással. Magyar fejlesztők szerint ennek a kommunikációnak a jobb megértése az egészségről alkotott képünket is jelentősen átalakíthatja.

Sokáig hajlamosak voltunk úgy elképzelni az emberi testet, mintha az agy lenne a központi irányító. Döntéseket hoz, utasításokat küld, a szervek pedig végrehajtják azokat. A valóság ennél jóval érdekesebb.

Az agy ugyanis nemcsak információt küld a testnek, hanem folyamatosan információt kap tőle. A szív, a tüdő, a bélrendszer, az immunrendszer és számos más rendszer állandó párbeszédben áll az idegrendszerrel. Ennek a kommunikációnak az egyik legfontosabb útvonala a bolygóideg, latin nevén nervus vagus.

Ez az idegpálya az agyat többek között a szívvel, a tüdővel és az emésztőrendszerrel is összekapcsolja. Különösen érdekes, hogy a rajta közlekedő információ jelentős része nem az agyból halad a test felé, hanem éppen fordítva: a szervezetből érkezik az agyba.

„Sokáig úgy gondoltunk az emberi szervezetre, mint különálló rendszerek összességére” – mondja Goda Gábor vegyészmérnök, a Draconic Technology és a Synbiotic Laboratory fejlesztőcsapatainak vezetője. „Ma egyre több kutatás mutatja meg, mennyire fontos a rendszerek közötti kommunikáció. Az agy sem egy vezérigazgató, aki parancsokat osztogat. Sokkal inkább egy olyan rendszer része, amely folyamatosan információkat fogad és értelmez a test különböző pontjairól.”

Mennyire erős a test és az idegrendszer kapcsolata?

Erre különösen meghökkentő példákat találni az orvosi szakirodalomban.

Már az 1980-as években leírtak olyan, disszociatív identitászavarral – korábbi elnevezéssel többszörös személyiségzavarral – élő pácienseket, akiknél különböző személyiségállapotokhoz eltérő testi jellemzőket társítottak. Egyes esetleírások allergiás reakciók, látásélesség és más fiziológiai paraméterek változásáról is beszámoltak (Braun, 1983).

Az egyik legtöbbet idézett példa első hallásra szinte hihetetlenül hangzik. Ugyanaz a páciens egyik személyiségállapotában gond nélkül fogyasztott grapefruitlevet, míg egy másik állapotban ugyanaz az ital allergiás reakciót váltott ki. Ugyanaz az ember. Ugyanaz a szervezet. Ugyanaz az ital. Mégis eltérő biológiai válasz.

Fontos azonban, hogy ezek régi esetleírások, és tudományos értelmezésük máig vitatott. Nem bizonyítják, hogy egy személyiségállapot önmagában „ki- vagy bekapcsolhat” egy allergiát. Arra viszont jól rámutatnak, milyen régóta foglalkoztatja a kutatókat az idegrendszer, az immunrendszer és más testi folyamatok közötti kapcsolat.

Braun, B. G. (1983). Psychophysiologic phenomena and multiple personality disorder. Psychiatric Clinics of North America, 6(2), 305–317.

Mi történik, ha megszakad a kommunikáció?

A bolygóideg szerepét állatkísérletekben is vizsgálták. Egyes kutatásokban a tudósok megszakították bizonyos, a bolygóidegen keresztül futó kapcsolatok működését, majd azt figyelték, hogyan változnak különböző élettani és viselkedési folyamatok.

Az ilyen vizsgálatok egyik fontos tanulsága nem az, hogy megtaláltuk volna a szervezet valamiféle titkos „főkapcsolóját”. Éppen ellenkezőleg. Azt mutatják meg, mennyire nehéz egyetlen szerv vagy folyamat működését a teljes rendszertől függetlenül értelmezni.

Az idegrendszer, az immunrendszer, az emésztőrendszer és az agy között folyamatos információcsere zajlik. Ha pedig ennek egy részét megváltoztatjuk, annak a rendszer más pontjain is lehet következménye.

Lehet, hogy rosszul rajzoltuk fel az emberi test térképét?

A hazai szakemberekből álló fejlesztőcsapat, a Draconic Technology és a Synbiotic Laboratory fejlesztői szerint éppen ez az egyik legizgalmasabb kérdés. Olyan megközelítéseken dolgoznak, amelyek az idegrendszer, az immunrendszer és a bélrendszer közötti kapcsolatok jobb megértésére épülnek. A cél nem egyetlen szerv elszigetelt vizsgálata, hanem annak feltérképezése, hogyan működnek együtt ezek a rendszerek.

Goda Gábor szerint ez azért is fontos, mert a modern tudomány rendkívül részletes tudást halmozott fel az emberi szervezet egyes alkotóelemeiről, a következő nagy kérdés azonban az lehet, hogyan áll össze mindez egyetlen működő rendszerré.

„A modern orvostudomány hihetetlen részletességgel tárta fel az emberi test alkotóelemeit. A következő nagy lépés talán az lesz, hogy nemcsak az egyes elemeket értjük meg, hanem azt is, hogyan beszélnek egymással. Lehet, hogy a következő nagy felismerések egy része nem egy új szerv, molekula vagy hatóanyag felfedezéséből, hanem a már ismert rendszerek közötti kapcsolatok megértéséből születik majd” – fogalmaz Goda Gábor.